Telitalálat! – avagy a Mester vívóleckéi vezetőknek


Július 21-én a sport híreket már javában a vizes vb eseményei foglalták el, amikor este váratlanul megjelent a hír: „27 év után van magyar világbajnoka a férfi kardnak”.  A friss győztes Szatmári András nyilatkozta, hogy „titkon az éremben bíztunk, hát ez lett belőle”…

Augusztus végén éppen egy vezetői tréningre készültem, amikor elolvastam az Andrással és edzőivel készült riportot a vb címig vezető útról.

Lecke nr1.

Szinte világítottak a betűk, amikor Pézsa Tibor, 82 éves mesteredző, 1964-es olimpiai bajnok szavait olvastam és reflexből – szakmai ártalom – a „vívás” szó helyére a „vezetés”-t helyettesítettem be: „A technikát nem lehet kihagyni a vívásból. Mert az olyan, mintha egy sor tégla kimaradna a házból. (…) A mostani felgyorsult vívásban pláne nagy szerepe van. Ha már tudja a technikát, akkor jöhet a mikor kérdés. Elő is kell adnia. Szituációk tömkelegéből kell választani a páston, amikor alig van idő. Ha nem tudja a technikát, akkor azon felesleges is aggódni, hogy előjön-e bármi fontos helyzetben.”

Másnap a program résztvevőivel ki is bontottuk a nekik szóló üzenetet: Nem elég „lexikálisan ismerni” a kulcsviselkedések – a helyzetfüggő vezetésnek, a mások fejlesztésének, a nehéz résztvevők kezelésének, a fejlesztő visszajelzésnek – technikáit… Csak annak a fejlesztésnek van értelme, amely gyakorlással beépül a napi rutinba. Ezért foglalkozunk tan-terem helyett edző-teremben a „vezetői kulcs-viselkedések” technikáinak gyakorlataival, hogy a vezetők azokat reflexből alkalmazhassák „versenyhelyzetben”.

Lecke nr2.

A riportban ezután Szatmári Andrástól magától kaptam egy „telitalálatot” a hozzáállás (mindset) témában. Miután elbukta a riói olimpia kvalifikációs versenyét edzőváltásra szánta el magát. „Magamat amúgy a váltás előtt technikásnak gondoltam, ezt is hallottam mindenfelől. Amikor az első edzésre mentem, rájöttem, hogy még a tercem sem tökéletes. Az alapokkal is baj van. Nem hittem volna, hogy ezzel szembesülök. Az együttes találat azért lett együttes, mert három milliméterrel rosszabb helyen volt a kezem, mint a helyes. Ez nem balszerencse. Ezen pedig nem kell felháborodni, és letámadni a vezetőbírót, akit aligha tudok eltéríteni az igazától. Ha a kezem három millivel odébb van, akkor majd nem lesz együttes az összevágás. Hiszti nélkül ezt elfogadtam, és ez egy nagyon fontos lépés volt.”

A vezetők hálásak voltak ezért a leckéért is, mert emlékeztette őket a program-sorozatot megnyitó műhelymunkára. Akkor a „fejlődő szemlélettel” foglalkoztunk, amelyet nem elég „tudniuk”, hanem be is kell gyakorolniuk: ha kritikával, akadállyal szembesülnek, hogyan fordítják át „belső monológjukat” arra koncentrálva, ami rajtuk múlik és így a saját tanulságaikat, lehetőségeiket ragadják magukhoz és dolgozzák fel a jövő „telitalálatai” érdekében.

A hozzáállás – a mindset – és technika, hatásos edzés, kitartó gyakorlat, végül alkalmazás jó reflexekkel: a sorozat-terhelésben nyújtott kimagasló eredmények előfeltételei, nem csak a kardvívásban.

 

Kövesdy Tamás, tréner