Hogyan csíphetjük nyakon a munkahelyi kiégést?


A munkahelyi kiégés vírusként terjed a cégeknél és súlyosak a következményei: nagymértékű fluktuáció és ennek negatív velejárói. Emiatt érthető, ha a vezetők és a HR szakemberek nagy erőkkel keresik rá a hatásos gyógyírt. Ahhoz azonban, hogy tudják, milyen eszközökhöz nyúljanak, először is fel kell ismerniük magát a problémát és azt, hogy milyen stádiumban van.

Ha észrevesszük az első intő jeleket, akkor általában elég néhány apróságon javítanunk ahhoz, hogy megakadályozzuk a kiégést – ami az esetek nagy részében pénzben nem mérhető károkat is hagy maga után.

Mit értünk kiégés alatt?

A fogalmi meghatározás szerint a kiégés válaszreakció a hosszú ideje tartó munkahelyi stresszre. De nem vehetjük egy kalap alá minden megnyilvánulását, a lefutása alapján ugyanis három fokozata van:

  • a kimerültség,
  • a cinizmus,
  • és a szakmaiságban érezhető visszaesés (végső esetben annak megkérdőjelezhetősége).

Azért fontos, hogy ezeket a fokozatokat ne csak ismerjük, hanem fel is ismerjük, mert így kerülhetjük el, hogy a végén valóban el kelljen búcsúznunk az egykor lelkes, ám mára kiábrándulttá és fásulttá vált munkatársunktól (aki a jelek szerint minden motivációját elveszítette).

Bár a nagyfokú stressz és a kiégés között kimutatható kapcsolat van, nem szabad összekevernünk a kettőt:

A jelek alapján tehát a két állapotot meg lehet különböztetni, de a köztük lévő hasonlóságból adódik, hogy a kiégés nagyobb eséllyel következik be azokban a munkakörökben, ahol a dolgozókra folyamatosan nagy nyomás (és így erős stresszhatás) nehezedik.

Éppen ezért ezekbe a pozíciókba egyrészt eleve nagy teherbírású embereket kell kiválasztanunk, másrészt, ha azt látjuk, hogy az illető kezd „besokallani”, akkor szervezzünk olyan programokat, ahol kikapcsolódhat és feltöltődhet. Vagy küldjük el néhány napra pihenni.

Ez játszódik le abban, aki a kiégés szélén áll

A kiégés tünetei sokrétűek és az élet szinte minden területén megmutatkoznak. De van bennük egy közös pont, méghozzá az, hogy a korábban említett fizikai kimerültségből indulnak ki és akkor válnak komollyá, ha a kolléga huzamos ideig nem piheni ki magát.

A kiégés első intő jele, hogy a munkatársunk csak félgőzzel – vagy annyival sem – tudja elvégezni a rá szabott feladatokat. (Ami azért érthető, mert szinte a nap minden percében fáradtnak érzi magát.)

Ez persze időszakosan mindenkinél előfordulhat. A probléma ott kezdődik, ha ez rendszeressé és általánossá válik. Mert így jó esély van arra, hogy mindez depresszióhoz vagy valamilyen más pszichikai betegséghez vezet (és ennél a pontnál már biztos, hogy orvosi segítségre lesz szükség).

De nem kell megijednünk, mert erre a krízisszintre nem egyik napról a másikra lépünk fel, és ha időben közbelépünk, nem is fog bekövetkezni.

Tehát, ha napok óta azt látjuk az általában türelmes és közvetlen kollégánkon, hogy könnyen kijön a sodrából, kedvetlen és frusztrált, akkor üljünk le vele és négyszemközt kérdezzük meg, hogy milyen problémái vannak.

Ha jó kapcsolatot ápolunk vele, valószínűleg őszinte választ fogunk kapni. És ha a probléma gyökere a munkában keresendő, akkor együtt tudjuk kitalálni a megoldási alternatívákat.

A kiégés a szervezetünkön – pontosabban az immunrendszerünkön – is nyomot hagy. Vagyis erős gyanúra ad okot, ha azt vesszük észre a korábban jó egészségnek örvendő kollégánkon, hogy szinte állandóan kisebb betegségekkel küzd (például megfázás, influenza stb.), de rosszabb esetben komolyabb kórképek (például hormonális elváltozások) is jelentkezhetnek.

Hosszú távon a magánéletbe is begyűrűzik a baj

Sajnos itt nem áll meg a következmények listája, mert a kiégés hosszú árnyéka a személyes kapcsolatokat is sötétségbe burkolhatja.

Mivel ebben a mentális állapotban az az érzés keríti hatalmába az illetőt, hogy nem tud annyit adni a hozzá közel állóknak, mint egyébként, ezért egyre több közös programot mond le és fokozatosan háttérbe szorítja a szociális kapcsolatait.

Az is elképzelhető, hogy egy idő után az ismerősök sem akarnak vele időt tölteni – elsősorban azért, mert a türelmetlensége, ingerlékenysége itt is felszínre törhet.

Vagyis a kiégés az élet minden területén érezhető. Sőt, gyakran a külső megjelenésen is nyomot hagy az állandóan nyúzott arc és a görnyedt testtartás formájában.

Általános probléma, hogy a büszke emberek akkor sem szívesen ülnek le a vezetőséggel megbeszélni a problémáikat, ha észlelik magukon az erre utaló jeleket. Vagyis, amikor már minden reggel nyűgnek érzik, hogy fel kell kelniük, nem találják meg a motivációjukat a mindennapokban és egyre kevésbé veszik észre az élet napos oldalát – annak ellenére, hogy látszólag nincs okuk panaszra.

Vezetőként azonban be kell avatkoznunk és határozott lépéseket kell tennünk, ha a következőket tapasztaljuk a kollégánkon:

  • nem szívesen vállal felelősséget (tőle szokatlan módon)
  • elvonul a többiektől
  • kompenzálásként túl sokat eszik, rosszabb esetben olyan addiktív szerekhez nyúl, mint az alkohol vagy a drogok
  • másokon tölti ki a frusztrációját
  • igyekszik minél előbb végezni a munkájával vagy rendszeresen késik
  • halogat, egy-egy folyamat elvégzése hosszabb időt vesz igénybe a szokásosnál

A kiégés ellen többet tehetünk, mint gondolnánk

A legfontosabb: nem szabad magára hagynunk a kollégánkat. (Ez hatványozottan igaz akkor, ha a cég szempontjából kulcsemberről van szó.)

Vezetőként azért is felelősségünk segítséget nyújtani ebben a helyzetben, mert könnyen elképzelhető, hogy mi mértük fel rosszul, mennyire terhelhető a munkatársunk. Emiatt túl sok feladatot és felelősséget tettünk a vállára, ami a kiégés előszobája.

Az első intő jeleknél nem szabad hagynunk, hogy elszeparálódjon a többiektől. Ennek érdekében nemcsak munkaidőn kívüli csapatépítő programokat szervezhetünk – ami alól akár ki is lehet bújni –, hanem közös reggelit, csoportos önkéntes munkát, borkóstolót vagy piknikezést is – annak figyelembevételével, hogy mire nyitott a csapatunk.

Ez azért érhet célt, mert az emberi kapcsolatok a stressz természetes ellenszerei, ami különösen igaz a személyes beszélgetésekre.

Általában ilyenkor jó hallgatóságnak kell lennünk, mert ezeknek az embereknek gyakran nem arra van szükségük, hogy valaki megoldja a problémájukat: mindössze arra vágynak, hogy valaki figyelmesen meghallgassa őket. Méghozzá ítélkezés nélkül.

A motivációt pedig lépésről lépésre hozhatjuk vissza azzal, ha reális karrierutat dolgozunk ki, és az ennek során elérhető kisebb mérföldköveket is megmutatjuk.

Szintén segít motiválni, ha rámutatunk, milyen értéket rejt a munkája (és ez mennyire fontos a vállalat egésze szempontjából). Ez persze minden munkakörben más lesz. Aki például egy autógyár szalagja mellett dolgozik, komoly szerepet és felelősséget vállal abban, hogy a szülők épségben vigyék haza a gyermekeiket, egy értékesítő teljesítményén pedig a cégnél dolgozók (és az ő családjaik) megélhetése is múlhat.

A mentális és a testi egészségre is figyeljünk

Az is fontos, hogy megteremtsük az időt és a teret a kikapcsolódásra, illetve, ha azt látjuk, hogy valaki teljesen kimerült, küldjük el néhány hét szabadságra, ami alatt összeszedheti magát. Ezt akkor is tegyük meg, ha a hajtás miatt úgy érezzük, nehezen tudnánk nélkülözni a kollégát.

Gondoljunk arra, hogy ha ezt nem tesszük meg, azzal hosszú távon még komolyabb károkat is okozhatunk a cégnek, mert egy kimerült kolléga hibát hibára halmozhat és talán végleg elhagyja a „köteléket”.

Sokat segít, ha gondoskodunk a megfelelő mennyiségű testmozgásról, hiszen ez a stresszlevezetés egyik leghatékonyabb eszköze. Könnyen megvalósítható ötletről van szó, mert elég, ha bérletet veszünk a kollégánk kedvenc konditermébe vagy csoportos órájára.

Egy másik megoldás, hogy akár minden héten kijelölhetünk egy reggeli vagy délutáni idősávot, amikor jógát vagy valamilyen más közös aktivitást tartunk a cégnél – ezzel két legyet ütünk egy csapásra, hiszen nemcsak az izmokat, hanem a társas kapcsolatokat is erősítjük.

És ha már az egészségnél tartunk, akkor meg kell említenünk annak másik fontos pillérét, a táplálkozást. Igaz, hogy senkinek sem tehetjük kötelezővé, hogy odafigyeljen az étrendjére, de apró lépésekkel támogathatjuk a megfelelő tápanyagbevitelt.

Például lehet egy tálunk, amit mindig friss gyümölcsökkel töltünk fel vagy összedolgozhatunk egy egészséges menüket szállító céggel, akiktől nagyobb tétel rendelésekor kedvezményt kérhetünk. Ha pedig adott a lehetőség egy saját konyha kialakítására, akkor az itt elérhető menüket az ízletesség és egészségtudatosság szem előtt tartásával állítsuk össze – hiszen a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást.

Eltérő, hogy ki mennyi idő után fásul bele a munkájába (és az életébe)

A kiégés hátterében álló okokat három nagy csoportra oszthatjuk fel: a munkastruktúrára, az életmódbeli jellemzőkre és a személyiségre.

(Természetesen ezek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Gondoljunk csak arra, hogy valakire nagy felelősséget és túl sok feladatot rakunk, ami miatt nem marad elég ideje a családjára és a barátaira. Ez fokozatosan ahhoz vezet, hogy lemondja a társasági eseményeket, a kevés szabadidejét pedig egyedül tölti.  Ami végül elszigetelődéshez és kiégéshez vezet.)

De lássuk, milyen konkrétumok állhatnak a kiégést kiváltó, meghatározó okok hátterében.

  1. Munkával összefüggő okok

A kolléga úgy érzi, hogy a munkahelyén nem törődnek vele és nincs rálátása a munkafolyamatokra.

Hiányzik az elismerés vagy a jól végzett munkáért nem jár jutalom.

Nincsenek letisztázva az elvárások vagy túl nagyok a követelmények.

Monoton és kihívásokat nélkülöző munkakör.

Kaotikus vagy nagy nyomású munkakörnyezet.

  1. Életstílusra visszavezethető okok

Túl sok munka és túlóra, ami miatt nem marad elég idő a relaxációra és a kikapcsolódásra.

A bensőséges, emberi kapcsolatok hiánya.

Túl nagy felelősség nehezedik az illető vállára és a feladatai megoldásához nem kap kellő segítséget.

Folyamatos küzdelem az alváshiánnyal.

  1. Személyiséggel összefüggő vonatkozások

Perfekcionizmus, maximalizmus, vagyis az a mélyről fakadó érzés, hogy soha semmi nem elég jó.

Pesszimista világnézet.

Olyan személyiség, aki mindent kontrollálni akar (és ezért „mikromenedzsel”).

Mutassuk meg mindenkinek, milyen tünetekre kell figyelni

Bár a kiégés hivatalosan nem tartozik a pszichikai rendellenességek közé, hasonlóságokat mutat az olyan diagnosztizálható betegségekkel, mint a depresszió, egyes idegi eredetű betegségek vagy a hangulati elváltozások. (A hasonlóságok ellenére nem szabad összekevernünk őket, hiszen a kiégés nem „gyógyszerezhető” betegség, hanem mentális állapot.)

Sokat segít, ha képezzük a kollégáinkat, azaz rámutatunk arra, hogyan vehetik észre magukon (vagy a kollégájukon) a kiégés jeleit. Fejtsük ki, hogy milyen konkrét hangulatváltozásban nyilvánul meg pl. a motiváció elvesztése: nincs kedvük dolgozni, nagyban visszaesik a teljesítményük és egyre gyakrabban keríti őket hatalmukba a feladás érzése.

Azt is nyomatékosítsuk, hogy ilyen esetben bátran fordulhatnak a vezetőséghez, mert ez nem azt jelenti, hogy már alkalmatlanok a munkakör betöltésére – mindössze arról van szó, hogy szükségük van némi pihenésre.

Ugyanilyen fontos, hogy egy ilyen helyzetben vezetőként elismerjük a saját felelősségünket.

Ha mindezt időben (a kiégéshez vezető állandó stressz stádiumában) észleljük, akkor valószínűleg annyival orvosolhatjuk a problémát, hogy csökkentjük a stresszfaktort vagy mérsékeljük a kiszabott feladatokat, felveszünk valakit az illető mellé vagy elküldjük egy képzésre (ez lehet egy konfliktuskezelési tréning vagy egy szakmai munkát segítő oktatás). Hiszen a kiégésnek nem a kirúgás vagy a felmondás, hanem az odafigyelés a legjobb ellenszere.

TÖLTSE LE INGYENES E-KÖNYVÜNKET: