Faces of Develor - Mucsi Róbert

Faces of Develor sorozatunkban kollégáinkat👨‍💼👩‍💼 mutatjuk be, ebben a részben ✨Mucsi Róbert✨ trénert ismerhetitek meg❗

❓Mivel foglalkozol a cégnél?
❗Tréner vagyok, fejlesztési programokban veszek részt. Azon dolgozom, hogy a résztvevők könnyebben megértsék az emberi működést és ezáltal hatékonyabbá váljanak munkájukban és szerencsés esetben magánéletükben is.

❓Mit szeretsz a leginkább a Develorban?
❗A változatosságot. Nincs két teljesen egyforma klisé amire a tréningeket rá lehetne húzni, annak ellenére, hogy jól megalkotott modulokkal dolgozunk. Esetünkben is, mint a való életben sok változóval és kevés állandósággal találjuk szembe magunkat a tréningek során. Szeretem még azt a fajta rugalmasságot és tréneri szabadságot, amit eddigi munkáim során nem tapasztaltam. Azért a sok változó mellett szükséges, hogy legyen valami megingathatatlan, valami állandó, ez pedig az önzetlen segítőkészség. Bármely kollegától kérdezhetek és biztos lehetek benne, hogy használható, értékes választ fogok kapni.

❓Mi az, amit a legkevésbé szeretsz a munkádban?
❗Az adminisztrációt, bár nem számottevő, de aki már megégette magát, az a hamutól is ódzkodik.

❓Mi a leginkább emlékezetes pillanatod a cégnél?
❗Sok emlékezetes élményem van és ezt is szeretem a Develorban. Egy vezetőképzés alkalmával az egyik résztvevő két kisgyermekkel érkezett és azonnal nekem szegezte a kérdést, hogy maradhatnak-e a gyerekek, ellenkező esetben haza kell menniük és nem tud maradni. Gyakorló apukaként átérezve a szorult helyzetet és a terem adta tágasság miatt is, megegyeztünk, ha nem zavarják a tréninget és ha a többi résztvevő is beleegyezik, a srácok maradhatnak. Talán elárulhatom, hogy az első tréningek egyikét tartottam, szóval bőven volt bennem izgalom (ennyi változót akkor nem akartam). Az egésznapos tréning lement, a srácok példaértékű módon csendben voltak, valóban nem zavartak senkit, rajzoltak, színeztek, mesét néztek. Persze a nap végére már kezdett elfogyni a türelmük és az utolsó feladatnál, amikor egyébként kiscsoportos feladatot kaptak a résztvevők és flipchart papíron kellett rögzíteni a megoldásaikat, a srácok megkérdezték, hogy rajzolhatnak-e a szabadon maradt táblára, bólintottam, hogy mehet. Gyönyörű rajzot készítettek és mindenkinek tetszett a nagy mű. Apuka megköszönte a segítséget és boldogan mentek haza. A kétnapos tréning második napján már csak egyedül jött apuka, de azzal a kéréssel, hogy a kisfilmet, amit levetítettem, megkaphatja-e? Ugyanis a gyerekeknek annyira tetszett, hogy szeretnék bevinni a tanárnőnek és az osztálytársaknak megmutatni, mert hasznosnak és tanulságosnak találták.

❓Mivel töltöd a szabadidődet?
❗Ha családdal vagy barátokkal vagyok, akkor az bárhol és bármilyen tevékenység lehet, mindenevő vagyok, lehet a természetben kirándulás vagy urbánus környezetben akár egy jó társasjáték. Egy éve lepett meg a párom egy rövidszőrű magyar vizslával, ami gyerekkori álmom volt. Azóta a kutyus nagyban meghatározza, hogy mivel töltjük a szabadidőt. Ha tehetem minden reggel és délután a közeli erdőbe megyünk sétálni és gyakorolni, hogy frissen tartsa az ösztöneit és fejlesszem a képességeit. A „kutyázás” új barátságokat is hozott, így az egységnyi időt optimálisan tudom kihasználni.

❓Mi az, ami feltöltődést jelent számodra?
❗Sok mindenből ki tudom venni a jót. Feltölt egy jól sikerült tréning, egy jó visszajelzés, de feltöltődést jelent egy izgalmas könyv olvasása is. A természet szeretete és a lőpor szaga már gyermekkoromban belém ivódott és a mai napig könnyen vagyok csábítható, ha bakancsot kell húzni. A természetben való barangolás, a friss levegőn való séta (utóbbi időben kutyával) és közben olvasva a természetet, jó mód arra, hogy kitisztítsam a gondolataimat. Ha fokozni akarom az érzést – és erre sajnos kevesebb időm van – akkor a lőtérre megyek. A koronglőtéren jószerivel megszűnik a külvilág. Ha eltekintünk a veszélyes sporteszköztől (a hangos lövéstől, erőteljes visszarúgástól) és kellő fegyelmezettséggel kezeljük és hajtjuk végre a lövés mozdulatsorát, egy rendkívül könnyed és harmonikus sportról beszélünk, ami komoly koncentrációt kíván, mégis egy eredményes találat óriási eufóriával párosul. Aki még nem próbálta a lövészetet, annak jószívvel tudom ajánlani, akár stressz levezetésére is rendkívül hatásos, természetesen kizárólag lőtéren, lő oktató mellett! Mindenesetre, ha lőtér nincs is a közelben, egy nehéz nap után az erdei séta is jótékonyan hat az emberre.